Kétségtelenül az ősz egyik legjobban várt és legnagyobb hatást kiváltó művészfilmje a spanyol mester talán eddigi legdurvább víziója. Ha beütjük a film címét a keresőkbe rengeteg kritikát és cikket találunk róla, amiket egyszerűen tilos elolvasni a film megnézése előtt. Rendkívül kevés háttérinformációval ültem be a moziba és a hatás nem maradt el: a film vége után nehéz szóhoz jutni. Almodóvarnak ezt a művét nagyon nehéz befogadni, értelmezni , szeretni pedig szinte képtelenség.

Sok helyen emlegetik az alkotást „modern Frankestein történetnek”, valahol találónak és valahol erőltettnek érzem ezt. Olyan, mintha Almodóvar a nép számára már eleget tett volna korábbi filmjeivel, tudja, hogy kell provokálni és botrányt csinálni, hogyan kell abszurd, sokszor bizarr vagy fekete humorral szórakoztatni és azt is tudja, hogyan fogadtassa el magát és filmjeit a nagyközönséggel, hogyan tegyen ezzel világhírnévre szert és jusson be a multiplexekbe. A közönség és a szakma úgy érzi ismeri őt, érti és, ha valami provokatívat mutat fel, csak legyintenek: hát persze, Almodóvar, mit vártál? Hát talán ezt mégse, talán ez már átlépi azt a bizonyos határt. Átlépi és nem lehet egyértelműen megmondani, hogy jól teszi e.

A történet aprólékosan ki van dolgozva, a cselekmény nagyon jól fel van építve, a jelenetek ütősek, a zene választás kiváló, a színek, bútorok, jelmezek olyan igazi „almodóvarosak”(csak hál’ istennek mostmár kicsit diszkrétebbek, letisztulatbbak), a színészek pedig nagyon jól játszanak.(Banderas talán eddigi legjobb alakítását nyújtja, lehet, hogy ez a korának is köszönhető.) Ezek azok a dolgok, amik egy sokat látott,  Almodóvar filmeket szerető és kíváncsi, nyitott fiatal nézőt magával ragadnak. Elgondolkodtató, olyan téren, hogy sokféle filozófikus és erkölcsi vitát válthat ki, amikről igazán jól esik a mozi után beülni együtt és beszélgetni akár órákon keresztül. Ez az a film, ami ezt eléri és elképzelhető, hogy kifejezetten arra készült, hogy ezt elérje.

Ha akarom,A bőr, amelyben élek lehet egy néhány ponton bizarr, horrorisztikus elemekkel tűzdelt kemény dráma, de jelenthet egészen mást is. A saját testünkből, börtönünkből való kitörni vágyás, a szeretteinkhez, vagy az emlékükhöz való tébolyult ragaszkodás , és az emberi istent játszó nagyravágyás egyaránt megjelenik Almodóvar feszített tempójú, izgalmas  filmjében.

Érdemes lehet nem multiplex moziban nézni: a Toldi például még mindig kitűnő választás, ha az ember ilyen filmcsemegére vágyik.