Jancsó Miklós idén szeptember 27.-én ünnepelte 90. születésnapját, ezen apropóból az Urániában 24 órás ingyenes filmvetítés során ismert és kevésbé ismertebb filmjeit tekinthették meg az érdeklődők. Jancsó a magyar filmművészet egyik legkiemelkedőbb és legmeghatározóbb alakja, élete során többször sikerült újítania a magyar és kelet-európai filmművészetben egyaránt, sajátos szimbolikájával és stílusával egyedülálló alkotásokat teremtenie.
Egyedi stílusának kifejlődése több korszakra és filmre bontható. Korai filmjei az Oldás és kötés(1963), a kritika által nem igazán kedvelt, ám sok szempontból meghatározó Így jöttem(1965) és a nemzetközi sikert kiváltó Szegénylegények(1965) mind formabontóak az akkori filmművészetben. A Szegénylegénykben alkalmazott hosszú beállítások, a kamera mozdulatlansága és a színész mozdulataira („táncaira”) összpontosító ábrázolásmód újszerűen hatott.(A parabola ekkor vált a magyar filmek uralkodó ábrázolásmódjává) A forgatókönyvet a szintén egyedi stílusáról ismert Hernádi Gyula írta, aki állandó alkotótársává vált. Hernádi és Jancsó neve összefort , az író és a rendező együtt teremtik meg azt a sokszor irracionális, logikátlan világot, ami az aktuális kultúrát és poltikai rendszert képezi le, vagy mutat tükröt a társadalomnak. Híres alkotótársa volt Somló Tamás operatőr (A harangok Rómába mennek) valamint Kende János, aki többek között az Égi bárány , valamint a Téli sirokkót fényképezte.
Ezután következő alkotásaiban a rítus és a mítosz szerepe és kérdése is megjelenik, olykor az antik világba visszanyúlva, onnan merítve (Szerelmem, Elektra), valamint történelmi filmeket alkot, amikben a néző az akkori politikai rendszer hibáira való rámutatást érzékelheti. Ilyen történelmi példázata a Fényes szelek, ami kiváltotta az uralkodó politikai elit ellenszenvét, vagy kétrészes történelmi filmje az 1978-as Magyar rapszódia, Allegro Barbaro.
1998-ban jelent meg a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, ami az addigi megszokott Jancsó stílustól teljesen eltért, ezzel megteremtve két népszerű karaktert, Kapát és Pepét, akit Mucsi Zoltán és Scherer Péter formált meg. Sikerült egy új szériát alkotnia ezzel (pedig nem terveztek folytatást, Jancsó ezzel a filmmel akart „elbúcsúzni” a kultúrától, a filmben őt és Hernádit lelövik) , a két rendkívül népszerűvé vált karaktert tovább vinni. Szintén társadalomkritika és az irracionális világ jelenik meg, de egészen másképp , mint korábbi filmjeiben. Sikerül megtartani egyedi stílusát és közönségét, mégis egy újabb , fiatalosabb (Jancsó ekkor már majdnem 80 éves!) irányvonalat mutatnia a kortárs alkotóknak. 2009-ben forgatta legutóbbi filmjét az Oda az igazságot, ami Mátyás királyt idézi meg, a címből igazán nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a rendező hogy látja és miként gondolkodik a mai Magyarországról/világról.
Az Urániában az éjjel 00:50-kor kezdődő Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten című alkotását sikerült megnéznünk, legnagyobb meglepetésünkre a terem tele volt, szóval, igen, vannak emberek, akik hétköznap beülnek akár éjjel is Jancsó filmet nézni, vagy ez előtt a hosszú és tartamas életmű előtt tisztelegni. Mert lehet ilyet és nem is árt néha. Nem várt senki nagy dolgot, vagy világmegváltást, aki nem látott még Jancsó filmet és kíváncsi volt, annak azért volt jó, aki szereti és újra és újra megakarja nézni , annak azért, mert szélesvásznon láthatja viszont . Furcsa ilyet mondani, de volt egy fajta jóleső légkör ebben a teremben és valahogy nem olyan volt, mint egy szimpla mozizás. Fél négyre értünk haza szerda hajnalban , mert Jancsó filmet néztünk eddig éjjel az Urániában. Megérte. Jó ötlet volt, még ilyet!
