A Puzsér FAM kombó utóbbi adásai ismét csak megedzették a rekeszizmokat, és növelték a szürkeállományt is.

A második alkalommal, a helyszín apró változtatásából fakadó félreértés miatt, csak 20 perces csúszással tudtunk becsatlakozni, bár tuladonképpen mindenki, úgyhogy nevezzük inkább 20 perc késéssel való indulásnak.

Az alap téma (öngyarmatosítás) kapcsán, a lemezgyűjtők vs. torrent probléma mentén indult a beszélgetés,  ami hamar átcsapott egy a klasszikusok kikbenlétét célzó kvízszerű bekiabálós műsorba, ami váratlan fordulattal egy meddő teológia vitába fulladt, amely oly intenzív érzéseket váltott ki, hogy a mikrofon leadási határidő eljöttével,  felmerült az ötlet, hogy akik szeretnének maradni, húzzák közelebb a széket, és így elsörözgethetünk, amíg nem jutunk dűlőre a problémát illetően.

Sajnos a beszélgetés ezen részéről már nem tudok beszámolót nyújtani, mivel sűrű program jutott csütörtökre, ugyanis ez után kezdődött a jazz alapú AKPH a Merlinben.

A harmadik alkalom során, Bauxit a Bëlga együttes negyede, volt a harmadik beszélgető, és a kiindulpont az együttes Bebukta c.  száma volt, miszerint minden nagyobb hatalmak akivel Magyarország a történelem során összeállt, tönkrement mellettünk. Innen kanyarodtunk el a kisebb Kelet-Magyarországi településeken uralkodó körülményekhez (alkoholizmus kérdése, munkanélküliség, és az ezekhez való hozzáállás), ahonnan egyenes út vezetett a demokrácia megkérdőjelezéséhez, amely eredményeként  megállapítottuk a nyelvészek tehetnek mindenről, vagy ha nem, "tehetnék szebbé a demokráciát", például az adó, és államatya szavak paradigma váltásának előremozdításával.

(t.i.: ha az adónak nem lenne még mindig meg az a középkorias hangzása, ami szimplán csak nyűg és teher, hogy a magasabb osztályok még jobban éljenek, hanem magába foglalná azt is, hogy az adó egy demokráciában azért van, hogy mindenkinek jó/jobb legyen, és mindenki utódjának is stbstb. akkor máshogy viszonyulnánk a közteherviseléshez, és így egész sok ebből fakadó problémához is. Az államfő esetében a probléma pedig onnan eredt, hogy míg a királyok, és főleg Szt. István még teljes mértékben nevezhető államanyának, demokráciában, az egy embert aki a döntéseket meghozza, a tömeg ruház fel hatalmával, tehát nem atyánk és felénk való, hanem a Többség egy személyben.)

Később megint a globalizáció „bűvkörébe” keveredve, eljutottunk a Vízöntő korának megvitatásához, és egy Hamvas műhöz ami újabb heves vitát eredményezett, Hamvas Béla hitelességéről: avagy menjen-e a pics*ba vagy sem?, végül megint rátaláltuk isten létezését ill. miben létét célzó kérdéskörre, de ezúttal, sikerült ebből kikászálódni.

Tehát továbbra is sok szeretettel ajánljuk, egy két sör/bor mellé, csütörtök esti szusszanásnak vagy bemelegítésnek a Mika Tivadarban folyó beszélgetéseket, és kíváncsan várjuk a mai folytatást!