Halloweeni időszak alkalmából nem halloweeni bulikról számolnék be, (igazi halloweeni buli én azt gondolom nem is igen létezik ebben a városban), hanem arról a filmműfajról, ami talán az egyik leglenézettebb a többi között és alkotásainak nagy része pont a ködös, nyirkos novemberi időszakban játszódik. A horror nem csupán az ijesztegetésről szól, hanem a bizarr atmoszféra megteremtéséről és a különböző újfajta technikák kipróbálásáról. Ebben az időben megjöhet a kedv arra, hogy "ijesztő" és sötét hangulatú filmeket nézzünk, úgyhogy összeállítottam a filmgyártás kezdetétől azokat az alkotásokat, amiken keresztül szemléltethető a műfaj fejlődés és változása, azokat, amik a puszta ijesztgetésen kívül is megállják a helyüket önálló filmként.
1920as években kibontakozott német expresszionizmus tökéletes terep a horror megteremtésének. Ekkor születik meg Murnau alkotása, a Nosferatu, ami a Drakula-filmek közül emelkedik ki - az egyik leghatásosabb némafilmként számon tartva-, Dr. Caligari a maga pszichothrillerekre emlékeztető hangulatával és a Gólem, ami talán a legbizarrabb mind közül. Hiába régi a technika és, hogy némafilmekről van szó, a hatásuk sokszor felülmúl bármilyen későbbi hasonló alkotást. (Mindegyik elérhető meglepő módon Youtubeon)
1930as évek: 1931ben jön ki a Frankenstein és a Drakula is. Ezt a két alkotást nem kell bemutatni senkinek, azóta is igyekeznek a lehető legtöbb bőrt lehúzni róluk. Tény azonban, hogy korszakteremtő és azóta is legendás alkotásokról van szó. A Frankestein-történet szimbólumként szolgál sok későbbi filmnek az alapjául műfajtól függetlenül, a Drakula-filmek pedig megteremtik a főleg napjainkban igen népszerű vámpírkultuszt.
50es, 60as évek: Itt természetesen a legjelentősebbek Alfred Hitchcock filmjei, megalapozva ezzel az igazi thriller műfajátt is, a leghíresebb Psychon kívül (ami a mai napig talán a legjobban és minden erőlködés nélkül mutatja be a pszichopata viselkedést) ott van a Madarak, ami a történet egyszerűsége ellenére eléri a kívánt hatást, képes az elejétől a végéig feszültségben tartani a nézőt. A 60as évek elején jött ki a Lelkek karneválja, ami elég szürreális ahhoz, hogy említést tegyek róla, bizarr és igazi lélekbe markoló hangulata van. Érdekes lehet még az itthon kevéssé ismert Ártatlanok című film, amiben megjelenik a "gonosz, ijesztő kisgyerek" figura. 1968ban mutatják be a Rosemary gyermekét, Roman Polanski egyik legnagyobb alkotását. Rosemary a filmben a Gonosz ivadékát hozza világra, ezzel megteremtve a későbbi sátáni gyerek figuráját.
70es, 80as évek: Ez az az időszak, ahol rengeteg jót és jelentőset lehet felsorolni. Kezdjük az 1976os Ómennel, ami utána több folytatást és egy remaket is megélt, azonban az eredeti hangulatát és Gregory Peck játékát nem lehet felülmúlni. Az 1973as Ördögűző minden idők legrémisztőbb, legnyomasztóbb és sötétebb filmje ( tényleg). A film a szakma elismerését is kiváltotta, az alapjául szolgáló zenét pedig csak elég meghallani és kiráz tőle a hideg. A 80as évek elején elkezdődik a Rémálom az Elm utcában sikerszériája, valamint megjelennek a Stephen King adatptációkból készült filmek, ezek közül az egyik legfurcsább a Carrie, a legparább pedig természetesen a Kubrick nevével fémjelzett Ragyogás, Jach Nicholson megdöbbentő alakításával.
90es évektől napjainkig: A japán filmgyártás eleve lenyűgöző és ha valakik, hát ők értenek hozzá, hogyan kell igazi "sötét" filmet csinálni. A két legismertebb talán a Ringu, a Kör eredetije és a Ju-on, ebből az amerikai remake az Átok. A feldolgozások semmik ahhoz képest, amilyen nyomasztó és bizarr atmoszférát teremtenek meg az eredetikben.
Különlegesség lehet még Lars Von Trier minisorozata, a Birodalom (Riget), amiből később a Félelmek kórháza készült. Itt is érdemes a dán rendező művét megnézni az amerikai változat előtt.
A kilencvenes évek nagy durranása és a horrorok közül elsőként emelkedik ki az Ideglelés. A kézi kamerával felvett amatőr és dokumentaristának tűnő filmben, a három fiatal zseniális játékának köszönhetően egy olyan eredeti alkotást sikerült létrehozni, ami azóta is egyedülálló és a maga nemében még mindig a legjobb.
A 2000 utáni horrofilmek közül egyet emelnék ki, ami eredetiségével kitűnik a futószalagon gyártott filmek közül, ez pedig a spanyol Rec, erős idegzetűeknek.
Ha eltekintünk a rosszabbnál rosszabb és nevetségesebb kísértet és zombie filmektől, akkor találunk olyanokat is, amik a műfajukon túl képesek többet nyújtani, mint amit várnánk egy ilyen filmtől. Ezek nem a legijesztőbbek, vagy a legmegdöbbentőbbek, hanem azok, amikben felfedezhető az eredetiségre való törekvés és egy kis filmművészet.
